Antal Árpád Andrásnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének Csíkszeredában elhangzó beszéde

Tisztelt elnök urak, kedves résztvevők!

Többen is említették az előttem felszólalók, azt a szomorú aktualitást, hogy nem sokkal nagygyűlésünk előtt lépett hatályba a szlovák nyelvtörvény, amely alapvető emberi jogaikban sérti a felvidéki magyar testvéreinket. Három nappal ezelőtt magam is részt vettem a budapesti szlovák nagykövetség előtt tartott civil tiltakozó megmozduláson, mert azt gondolom, hogy a magyar emberek felelősek egymásért, nemcsak Erdélyben, hanem minden magyar ember felelős minden magyarért a Kárpát-medencében.


Hölgyeim és uraim!

Ezer éve hívjuk Erdélyt otthonunknak és ezer éve védelmezzük földjét. A székelység hosszú ideje őrzi Európa keleti kapuit, Erdély védelmezése és óvása számunkra egyenértékű a nyugati civilizáció és kultúra védelmével, mely őseink magasztos feladata volt évszázadokon át.
Mi nem akartunk és ma sem akarunk elzárkózni senki elől. Székelyföld autonómiája nem jelent befele fordulást vagy elfordulást a Székelyföldön kívül élő magyarok sorskérdései elől. Minden magyar testvérünkre úgy tekintünk, mint egyenrangú partnerekre, akiknek regionális sajátossága, önálló kultúrateremtő képessége identitásunk megőrzése és átörökítése tekintetében kimagaslóan fontos értéket jelent. Csak együtt vagyunk teljesek, csak együtt vagyunk erdélyi magyarok, csak együtt alkotunk egy szerves egészet.
Az autonómia ellenzői sok érvet felhoznak arra, hogy miért nem jó nekünk az önrendelkezés. Azt halljuk sokaktól, hogy Székelyföld szegény és elmaradott régió, nem lenne képes megállni egyedül a lábán, a román állam segítsége nélkül.


Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Határozottan kijelenthetem, hogy ez az állítás nem igaz! A legnagyobb magyar többségű erdélyi város polgármestereként elmondhatom, Sepsiszentgyörgy tízszer több pénzt fizet be az államkasszába, mint amennyit kap onnan, Többet adunk, mint amennyit Háromszék összes települése kap a bukaresti költségvetésből.
Mi, székelyföldi polgármesterek, ismerjük a leginkább a székelység mindennapjait, a régió anyagi helyzetét, a székely emberek gondjait. Mi vagyunk a hibásak, ha nem mennek jól a dolgok a településeken, és mi keressük a megoldásokat ezekre, mi tudjuk a legjobban kialakítani tehát az autonómia működéséhez szükséges intézményrendszert.
Mi vagyunk azok, akik közösségeink érdekében dolgozunk, sokan kevesebb pénzért, mint legtöbb településen a fél-analfabéta román rendőr vagy a hívek nélküli ortodox pópa. Elegünk van abból, hogy állami szervek inkompetenciája, hozzá nem értése és nemtörődömsége etnikai konfliktusba torkolljanak, melyek kapcsán a becsületes, a napi betevőért keményen dolgozó székely embereket bántani lehet,
Szeretnénk világosan elmondani és mindenki számára közérthetővé tenni, hogy nem azért akarjuk az autonómiát, mert konfliktusos helyzetet akarunk előidézni a románsággal, hanem azért, mert mi jobban el tudjuk látni a közösséget érintő feladatokat, tekintve, hogy azokról a közösségekről van szó, melyeknek mi magunk is tagjai vagyunk.


Hölgyeim és uraim!

Tamás Sándor barátom mondta, hogy Székelyföld azoké, akik szeretik, akik magukénak érzik, akik hisznek benne. Én kiegészíteném: Székelyföld azoké, akik áldozatot hoznak érte.
Történelmi lehetőség áll előttünk, mi vagyunk azok, akik létrehozhatjuk az önálló Székelyföldet, gyermekeink és unokáink számára. Merjünk elég bátrak, elég okosak és elég elszántak lenni ahhoz, hogy sorsunkat magunk alakíthassuk. Székelyföld polgármestereinek nevében köszönöm, hogy meghallgattak

Csíkszereda, 2009. szeptember 4.

Fotók: Henning János