Edzőnek lenni hivatás

Interjú Bordás Noémi-Ágotával, a Bevezetés a sportba program kosárlabdaedzőjével

A Bevezetés a sportba program minden sepsiszentgyörgyi nagycsoportos és elemi osztályos tanulót megmozgat heti egy alkalommal a Sepsi Arénában és a városi uszodában. A Királypingvinek Sportegyesülettel közösen működtetett programunknak köszönhetően  a gyerekek negyedikes korukig megismerkednek a különböző labdajátékok alapjaival, megtanulnak korcsolyázni és úszni. Interjúsorozatunk hatodik részében Bordás Noémi-Ágota kosárlabdaedzővel beszélgettünk.  

Mondj néhány szót magadról.

– Bordás Noémi-Ágota vagyok, kilenc éve dolgozom a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklubnál kosárlabdaedzőként, azelőtt egy magánklubnál tevékenykedtem, illetve edzősködtem Ausztriában is. Immár három éve munkálkodom a Bevezetés a sportba programban. Mivel a sportiskolánál délután tartjuk az edzéseket, ez a projekt pedig délelőtt zajlik, így kiegészítik egymást.

Mesélj arról, hogyan zajlik egy edzés.

– Én inkább a nagyobb korosztállyal foglalkozom, az elsős, másodikos és harmadikos gyerekeket igyekszem bevezetni a kosárlabda világába, akik ezáltal elsajátíthatják az alapokat. Alapállással kezdjük, különböző típusú szaladásokkal és futóiskolával folyatjuk, majd következik a passzolás és a dobótechnika. A gyerekek fejlődnek, úgyhogy két csapatra tudjuk osztani őket, és játszhatnak egymással.

Melyek a tapasztalataid erről a programról?

– A gyerekeknek szükségük van arra, hogy a lehető legtöbbet mozogjanak. Minden héten majdnem ugyanazokkal az osztályokkal találkozom, megkérdezem tőlük, ki jár sportolni, ki mivel foglalkozik szabadidejében. Van olyan nap, hogy arról érdeklődöm, kinek van labdája, hétvégenként ki szokott a szüleivel vagy a testvéreivel labdázni? Nagyon látszik a gyerekeken, ha az iskola mellett egyéb tevékenységet is folytatnak, illetve ennek az ellenkezője is észrevehető. Ebben a programban bárki lehetőséget kaphat attól függetlenül, hogy a szülők milyen anyagi helyzettel rendelkeznek vagy mennyire fér bele a mindennapjaikba, hogy edzésre vigyék a gyerekeket. Kosárlabdaedzőként számomra kiváló lehetőség, hogy kiválogassam a tehetségesebbeket. A sportiskolánál van egy 11 év alatti csapatom, 9 és 10 éves fiúkkal foglalkozom, közülük többen a Bevezetés a sportba programnak köszönhetően jöttek kosarazni. Esélyt teremtünk arra, hogy megkedveljenek egy sportágat, utána esetleg heti több órában azt űzzék vagy egy közösség tagjai legyenek. Úgy gondolom, hogy ez egy kiváló kezdeményezés. Uszodába is járok a negyedikesekkel, sokan közülük már tudnak úszni, viszont olyan gyerekek is akadnak, akivel mi ismertetjük meg ezt a kultúrát. 

Érződik már valamilyen fejlődés, amióta elkezdődött a program?

– Ez egy olyan generáció, amely egyre többet ül a képernyők előtt. Nagyon sok olyan tevékenység van, amikor ülnek, ezért fontos az, hogy részesei ennek a programnak. Eljönnek a Sepsi Arénába, a műjégpályára vagy az uszodába, ötven percet sportolnak, viszont emellett megtanulják, hogy kell hozni a sportoláshoz szükséges felszerelést, hogy kell viselkedni egy sportteremben, hogyan kell helyesen szaladni, megismerkednek a különböző pályák vonalaival. Akikkel az elmúlt három évben dolgoztam, azokon azt látom, hogy jobban vezetik a labdát, figyelmesebbek, jobban kommunikálnak, támogatják egymást. Ha valaki elesik, azt felsegítik, megtapsolják azokat, akik nyernek. Mi, oktatók nemcsak a sportágat ismertetjük meg a gyerekekkel, hanem azon vagyunk, hogy a sportszerűség szellemiségében neveljük őket, segítünk elfogadni azt, amikor veszítenek. Ezek rendkívül fontosak a fejlődésükben. Minden gyermek más, vannak, akik nagyon aktívak, akik ugra-bugrálnak körbe, azonban nagyon sokan vannak, akik félnek megfogni egy labdát, érintkezni másokkal. Az alapokra fektetjük a hangsúlyt: labdagurítás, labdavezetés előre és hátra, egyensúly-fejlesztő gyakorlatok, koordináció. Mindenképp azt látjuk, hogy nagyon sokat fejlődtek, nemcsak fizikailag, hanem tudásban is. Képesek különbséget tenni a passzok között, tudnak helyesen dobni, ezek által magabiztosabbak lesznek, nő az önbizalmuk, mert valamiben jók.

Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

– Szerintem edzőnek lenni hivatás, nem úgy gondolok rá, hogy én munkába jövök. Fontos számomra, hogy alakíthatom a gyerekek életét. Mi, edzők példaképek is vagyunk, mivel egyfajta tehetséggondozást végzünk. Eszközöket kell adnunk nekik, hogy elérjék a céljaikat. A Bevezetés a sporta program keretében igyekszünk egy jó alapot biztosítani, a gyerekek több sportágba belekóstolnak, bizonyos fogalmakkal megismerkednek. Fontos, hogy küzdjenek a labdáért és a csapattársaikért. Alapvető megtanítani azt, hogy bár elesel, megütöd magad, mérkőzéseket vesztesz, nem szabad feladni. Az apró lépésekkel jutsz el oda, hogy majd egyszer győztes leszel. Az uszodában vannak sikertörténetek, nagyon látványos a fejlődés. Kosárlabdában két év alatt nem tudok bajnokot nevelni, csak láthatom, hogy ki tehetséges, viszont úszni egy év alatt megtanítottunk olyan gyerekeket, akik korábban féltek a víztől.