Szakmaiság és a számok szorítása
2010.06.08
A napokban politikai hátszelű felvetések láttak napvilágot Bocsárdi László úgynevezett menesztésével kapcsolatosan a helyi sajtóban. Politikai ellenfeleim Bocsárdi Lászlót maguk előtt pajzsként tartva próbáltak engem újfent ellehetetleníteni, mint megannyiszor máskor. Ezúttal is, mint előző alkalmakkor, tényszerűen fogok az engem és a személyemen keresztül az önkormányzatot ért vádakra válaszolni.
Sok jó szándékú embert megtévesztett az MPP lejárató kampánya, én magam is gondolkodás nélkül aláírtam volna a CIVEK petícióját, csakhogy a petíció pusztán a sajtóból átvett részleges igazságokat tartalmaz, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
Bocsárdi Lászlóra szüksége van a városnak
Mielőtt a tényekre térnék, hadd bocsássam előre, hogy az előző napokban leírtakkal és sugalltakkal ellentétben, igazán nagyra tartom Bocsárdi Lászlót, emberként és művészként egyaránt. Szakmai sikere, megvalósításai valóban messze földön híressé tették a sepsiszentgyörgyi színházat és erre kultúrakedvelő emberként éppúgy, mint polgármesterként büszke vagyok. Bocsárdi Lászlót olyan értékes embernek tartom, akinek jelenlétével több a városunk, akire a városnak szüksége van.
Mindazonáltal, a polgármesternek és az önkormányzatnak kötelessége ésszerűen gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal, főleg egy olyan időszakban amikor kaotikus pénzügyi válságot élünk át, és mindenki egyre jobban érzi a saját bőrén, mit jelent az, amikor még jobban meg kell húzni a nadrágszíjat. Míg a nagyvárosok színházait többnyire az állam finanszírozza, addig a kisvárosi színházak fenntartását az önkormányzatoknak kell megoldaniuk. Sepsiszentgyörgy egyedi eset, hiszen a magyar színház mellett a román színházat is fent kell tartanunk.
Kultúra a számok fogságában
Városunk költségvetéséből, az önök befizetett adóiból az elmúlt négy évben 106 milliárd régi lejt fordítottunk a magyar színház fenntartására. Vagyis, hogy még érzékletesebb legyen: 2006-2009 között a város összes lakója által a terület, épület és jármű után fizetett helyi adónak 75,42 százalékát teszi ki a Tamási Áron Színháznak az önkormányzat által biztosított költségvetése. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatnak nemcsak a színház fenntartása a feladata, hanem az infrastruktúra fejlesztése, a közszolgáltatások minőségének javítása.
A bizottság
Megfogalmazódott továbbá, hogy én neveztem ki annak a bizottságnak a tagjait, amely kiértékelte Bocsárdi László tevékenységét. Valóban én neveztem ki őket, de erre a helyi tanács hatalmazott fel ellenszavazat nélkül. A bizottság tagjai sem úgy értékelték Bocsárdi Lászlót, ahogyan az a sajtóban napvilágot látott. Megemlíteném, hogy többek között Bíró Bélát is felkértük, akiről tudjuk, hogy szakmai felkészültségéhez és objektív értékítéletéhez nem fér kétség, de sajnos nem tudta vállalni. Klárik Attilát a következők miatt választottam: azon kívül, hogy bölcsészkari doktorandus, művelődési és vallásügyi kormánytanácsosként részt vett a művelődési életet szabályozó törvények kidolgozási folyamatában is, de helyi tanácsosként, a művelődési bizottság tagjaként mélyebb rálátása volt az intézmény működésére.
A bizottságnak volt olyan tagja, mely maximális pontszámot adott neki, mert tevékenységét elsősorban művészi szempontból értékelte, és nem menedzseri minőségében osztályozta.
Igazából ez a körülmény Bocsárdi László ügyének sarkalatos pontja. Senki egy pillanatig nem kérdőjelezte meg szakmai tudását, sőt a továbbiakban is azt szeretném, ha a színház az általa fémjelzett művészi minőséget követné. Azonban a pénzügyi helyzet megköveteli azt, hogy a szakmai és a menedzseri kategóriát szétválasszuk. Bocsárdi László bármennyire sikeres is volt szakmai téren, menedzseri működése már sok kívánnivalót hagyott maga után.
Mit jelent az együttműködés?
Soha nem kértem és nem vártam el sem személyes sem politikai lojalitást Bocsárdi Lászlótól, valótlan és igazságtalan felvetés ez. Sőt arra kértem, hogy tartsa távol az intézményt a politikai játszmáktól. Az önkormányzat és én magam is maximálisan támogattuk Bocsárdi László elképzeléseit, lehetőségeinkhez mérten mindig rendelkezésére bocsátottuk a szükséges forrásokat. Közösen terveztük a 2011-es Reflex Fesztivált, közösen terveztük a stúdióépület építését és átadását. Vállaltuk, hogy színészeknek szolgálati lakásokat alakítunk ki, a színház épület felújítását.
Tény azonban, hogy a város és az adófizetők szempontjából az lenne a legüdvösebb, ha a pénzügyi, jogi és adminisztratív problémákkal egy olyan személy foglalkozna, aki valóban ért ehhez, aki pályázati pénzeket szerez meg és sikeresen lobbizik állami forrásokért kulturális célokra. Szükség van erre, hogy a Tamási Áron Színház a jövőben is az ismert magas színvonalú művészi teljesítményen maradjon.
Nem zárkóztam el attól sem, hogy az új színházi törvény alkalmazása révén átlagon felüli fizetések legyenek a Tamási Áron Színházban. Örülök annak, hogy ma már a színház igazgatójának 6550 lejes fizetése lehet, illetve, hogy van olyan színész, akinek jövedelme meghaladja a 4000 lejt. Tény az is, hogy a fizetés mellett egy-egy itthoni rendezésre további többszázmilliós javadalmazást vett fel a Tamási Áron Színház költségvetéséből. Bocsárdi László ugyanakkor határozottan visszautasította azt a kérésemet, hogy amikor külföldön vagy más romániai városban vállal munkát ő vagy valamelyik színész, arra az időszakra kérjenek fizetés nélküli szabadságot.
Mindannyian közalkalmazottak vagyunk
Mindazon szemrehányások ellenére, melyekkel az önkormányzatot illették, a városháza igenis felelősen járt el a művészekkel. Sikerült elérnünk azt, hogy a létszámcsökkentés ellenére megnövekedjen a színház fizetésalapja. De hogyan nézzek a városháza alkalmazottai szemébe, amikor nálunk egy jogász 1500 lejt keres, míg a színháznál előfordulhatott az, hogy egy középfokú végzettséggel rendelkező alkalmazott fizetése elérte az 5400 lejt... Míg máshol szorítottuk a nadrágszíjat és csökkentettük a béreket, addig a színházban átlagosan 20 százalékkal nőttek a fizetések 2008-2009 között. Ugyanakkor az elmúlt négy évben az egy nézőre eső költség 90 lejről 168 lejre nőtt, miközben minden közintézményben visszavágtuk a költségeket.
Szemléletváltásra van szükség
Semmilyen érzelmi zsarolásnak nem fogok engedni, ha a város és a városban élők érdekeiről van szó. Messzemenően támogattam eddig is a kultúrát és a jövőben is támogatni fogom, ez nem változik. Azonban ami a színház pénzügyi vezetését illeti, szemléletváltásra van szükség, össze kell hangolni a művészeti és a menedzseri tevékenységet az optimálisabb és hatékonyabb működtetés érdekében.
Szeretném hangsúlyozni, hogy Bocsárdi Lászlót nem menesztettük, de el kell fogadnia azt is, hogy szükség van egy hatékony menedzsmentre, hogy szem előtt kell tartania a művészeti szempontok mellett a pénzügyi kereteket.
Legyünk jó gazdái a színháznak
Városvezetőként úgy vélem, nem sértem a színház művészeti szabadságát azzal, hogy a következő elvárásokat fogalmazom meg:
• Vegyenek fizetés nélküli szabadságot a Tamási Áron Színház alkalmazottai arra az időszakra, amikor más színházakban vállalnak munkát.
• Figyeljenek a törvények betartására minden területen, különösképpen a pénzügyi jogszabályokra vonatkozóan.
• A Tamási Áron Színház műhelyei állítsanak ki számlát, amennyiben nem a színháznak dolgoznak, ezzel is növelve az intézmény bevételét.
• A műhelyek költözzenek ki a város szívéből az önkormányzat által erre a célra berendezett, szépmezői ingatlanokba.
• Vegyék nagyobb mértékben igénybe a pályázati lehetőségeket.
• Az egy nézőre fordított költségnek legalább 20 százalékát biztosítsák saját bevételből.
• Legyen szakképzett és jól felkészült gazdasági vezetője a színháznak.
• Az intézményi autonómia azt is jelenti, hogy jó gazdái vagyunk a színházépületnek, tiszta és civilizált környezetet alakítunk ki az épületben és az udvaron egyaránt.
Úgy gondolom, a fentiek érvényesítése az önkormányzat kötelessége,de bizonyítva, hogy nem a Bocsárdi László személye, illetve az általa képviselt művészeti értékek elleni intézkedésről van szó, a csütörtöki rendkívüli tanácsülésen javasolom majd, hogy egy, az önkormányzati testület által kijelölt bizottság értékelje újra Bocsárdi László menedzseri tevékenységét.
Továbbá javasolni fogom, hogy az új bizottság egy-egy tagját az UNITER, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, valamint az önkormányzati testület jelölje. De kérdezem, hogy eredménytől függetlenül, a fent javasolt szempontokat kell-e a Tamási Áron Színháznak betartania?
Sok jó szándékú embert megtévesztett az MPP lejárató kampánya, én magam is gondolkodás nélkül aláírtam volna a CIVEK petícióját, csakhogy a petíció pusztán a sajtóból átvett részleges igazságokat tartalmaz, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
Bocsárdi Lászlóra szüksége van a városnak
Mielőtt a tényekre térnék, hadd bocsássam előre, hogy az előző napokban leírtakkal és sugalltakkal ellentétben, igazán nagyra tartom Bocsárdi Lászlót, emberként és művészként egyaránt. Szakmai sikere, megvalósításai valóban messze földön híressé tették a sepsiszentgyörgyi színházat és erre kultúrakedvelő emberként éppúgy, mint polgármesterként büszke vagyok. Bocsárdi Lászlót olyan értékes embernek tartom, akinek jelenlétével több a városunk, akire a városnak szüksége van.
Mindazonáltal, a polgármesternek és az önkormányzatnak kötelessége ésszerűen gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal, főleg egy olyan időszakban amikor kaotikus pénzügyi válságot élünk át, és mindenki egyre jobban érzi a saját bőrén, mit jelent az, amikor még jobban meg kell húzni a nadrágszíjat. Míg a nagyvárosok színházait többnyire az állam finanszírozza, addig a kisvárosi színházak fenntartását az önkormányzatoknak kell megoldaniuk. Sepsiszentgyörgy egyedi eset, hiszen a magyar színház mellett a román színházat is fent kell tartanunk.
Kultúra a számok fogságában
Városunk költségvetéséből, az önök befizetett adóiból az elmúlt négy évben 106 milliárd régi lejt fordítottunk a magyar színház fenntartására. Vagyis, hogy még érzékletesebb legyen: 2006-2009 között a város összes lakója által a terület, épület és jármű után fizetett helyi adónak 75,42 százalékát teszi ki a Tamási Áron Színháznak az önkormányzat által biztosított költségvetése. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatnak nemcsak a színház fenntartása a feladata, hanem az infrastruktúra fejlesztése, a közszolgáltatások minőségének javítása.
A bizottság
Megfogalmazódott továbbá, hogy én neveztem ki annak a bizottságnak a tagjait, amely kiértékelte Bocsárdi László tevékenységét. Valóban én neveztem ki őket, de erre a helyi tanács hatalmazott fel ellenszavazat nélkül. A bizottság tagjai sem úgy értékelték Bocsárdi Lászlót, ahogyan az a sajtóban napvilágot látott. Megemlíteném, hogy többek között Bíró Bélát is felkértük, akiről tudjuk, hogy szakmai felkészültségéhez és objektív értékítéletéhez nem fér kétség, de sajnos nem tudta vállalni. Klárik Attilát a következők miatt választottam: azon kívül, hogy bölcsészkari doktorandus, művelődési és vallásügyi kormánytanácsosként részt vett a művelődési életet szabályozó törvények kidolgozási folyamatában is, de helyi tanácsosként, a művelődési bizottság tagjaként mélyebb rálátása volt az intézmény működésére.
A bizottságnak volt olyan tagja, mely maximális pontszámot adott neki, mert tevékenységét elsősorban művészi szempontból értékelte, és nem menedzseri minőségében osztályozta.
Igazából ez a körülmény Bocsárdi László ügyének sarkalatos pontja. Senki egy pillanatig nem kérdőjelezte meg szakmai tudását, sőt a továbbiakban is azt szeretném, ha a színház az általa fémjelzett művészi minőséget követné. Azonban a pénzügyi helyzet megköveteli azt, hogy a szakmai és a menedzseri kategóriát szétválasszuk. Bocsárdi László bármennyire sikeres is volt szakmai téren, menedzseri működése már sok kívánnivalót hagyott maga után.
Mit jelent az együttműködés?
Soha nem kértem és nem vártam el sem személyes sem politikai lojalitást Bocsárdi Lászlótól, valótlan és igazságtalan felvetés ez. Sőt arra kértem, hogy tartsa távol az intézményt a politikai játszmáktól. Az önkormányzat és én magam is maximálisan támogattuk Bocsárdi László elképzeléseit, lehetőségeinkhez mérten mindig rendelkezésére bocsátottuk a szükséges forrásokat. Közösen terveztük a 2011-es Reflex Fesztivált, közösen terveztük a stúdióépület építését és átadását. Vállaltuk, hogy színészeknek szolgálati lakásokat alakítunk ki, a színház épület felújítását.
Tény azonban, hogy a város és az adófizetők szempontjából az lenne a legüdvösebb, ha a pénzügyi, jogi és adminisztratív problémákkal egy olyan személy foglalkozna, aki valóban ért ehhez, aki pályázati pénzeket szerez meg és sikeresen lobbizik állami forrásokért kulturális célokra. Szükség van erre, hogy a Tamási Áron Színház a jövőben is az ismert magas színvonalú művészi teljesítményen maradjon.
Nem zárkóztam el attól sem, hogy az új színházi törvény alkalmazása révén átlagon felüli fizetések legyenek a Tamási Áron Színházban. Örülök annak, hogy ma már a színház igazgatójának 6550 lejes fizetése lehet, illetve, hogy van olyan színész, akinek jövedelme meghaladja a 4000 lejt. Tény az is, hogy a fizetés mellett egy-egy itthoni rendezésre további többszázmilliós javadalmazást vett fel a Tamási Áron Színház költségvetéséből. Bocsárdi László ugyanakkor határozottan visszautasította azt a kérésemet, hogy amikor külföldön vagy más romániai városban vállal munkát ő vagy valamelyik színész, arra az időszakra kérjenek fizetés nélküli szabadságot.
Mindannyian közalkalmazottak vagyunk
Mindazon szemrehányások ellenére, melyekkel az önkormányzatot illették, a városháza igenis felelősen járt el a művészekkel. Sikerült elérnünk azt, hogy a létszámcsökkentés ellenére megnövekedjen a színház fizetésalapja. De hogyan nézzek a városháza alkalmazottai szemébe, amikor nálunk egy jogász 1500 lejt keres, míg a színháznál előfordulhatott az, hogy egy középfokú végzettséggel rendelkező alkalmazott fizetése elérte az 5400 lejt... Míg máshol szorítottuk a nadrágszíjat és csökkentettük a béreket, addig a színházban átlagosan 20 százalékkal nőttek a fizetések 2008-2009 között. Ugyanakkor az elmúlt négy évben az egy nézőre eső költség 90 lejről 168 lejre nőtt, miközben minden közintézményben visszavágtuk a költségeket.
Szemléletváltásra van szükség
Semmilyen érzelmi zsarolásnak nem fogok engedni, ha a város és a városban élők érdekeiről van szó. Messzemenően támogattam eddig is a kultúrát és a jövőben is támogatni fogom, ez nem változik. Azonban ami a színház pénzügyi vezetését illeti, szemléletváltásra van szükség, össze kell hangolni a művészeti és a menedzseri tevékenységet az optimálisabb és hatékonyabb működtetés érdekében.
Szeretném hangsúlyozni, hogy Bocsárdi Lászlót nem menesztettük, de el kell fogadnia azt is, hogy szükség van egy hatékony menedzsmentre, hogy szem előtt kell tartania a művészeti szempontok mellett a pénzügyi kereteket.
Legyünk jó gazdái a színháznak
Városvezetőként úgy vélem, nem sértem a színház művészeti szabadságát azzal, hogy a következő elvárásokat fogalmazom meg:
• Vegyenek fizetés nélküli szabadságot a Tamási Áron Színház alkalmazottai arra az időszakra, amikor más színházakban vállalnak munkát.
• Figyeljenek a törvények betartására minden területen, különösképpen a pénzügyi jogszabályokra vonatkozóan.
• A Tamási Áron Színház műhelyei állítsanak ki számlát, amennyiben nem a színháznak dolgoznak, ezzel is növelve az intézmény bevételét.
• A műhelyek költözzenek ki a város szívéből az önkormányzat által erre a célra berendezett, szépmezői ingatlanokba.
• Vegyék nagyobb mértékben igénybe a pályázati lehetőségeket.
• Az egy nézőre fordított költségnek legalább 20 százalékát biztosítsák saját bevételből.
• Legyen szakképzett és jól felkészült gazdasági vezetője a színháznak.
• Az intézményi autonómia azt is jelenti, hogy jó gazdái vagyunk a színházépületnek, tiszta és civilizált környezetet alakítunk ki az épületben és az udvaron egyaránt.
Úgy gondolom, a fentiek érvényesítése az önkormányzat kötelessége,de bizonyítva, hogy nem a Bocsárdi László személye, illetve az általa képviselt művészeti értékek elleni intézkedésről van szó, a csütörtöki rendkívüli tanácsülésen javasolom majd, hogy egy, az önkormányzati testület által kijelölt bizottság értékelje újra Bocsárdi László menedzseri tevékenységét.
Továbbá javasolni fogom, hogy az új bizottság egy-egy tagját az UNITER, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, valamint az önkormányzati testület jelölje. De kérdezem, hogy eredménytől függetlenül, a fent javasolt szempontokat kell-e a Tamási Áron Színháznak betartania?
Antal Árpád András,
Sepsiszentgyörgy polgármestere
Sepsiszentgyörgy polgármestere
