Kulturális évváltás: kezdődik a Hagyomány éve
A Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa program harmadik tematikus évét kezdi idén. A Hang és szó, valamint a Játék éve után idén a Hagyomány éve kezdődik, amelynek során a rendezvények többek között a népi kultúrára, gasztronómiai és építészeti tradíciókra összpontosítanak, de minden műfajban körbejárják, hogy az milyen hagyományokból építkezik. A népi kultúra hagyományainak továbbvitele mellett az is a figyelem középpontjába kerül, mennyire érvényes a mai ember számára a hagyomány, hogyan szólítja meg a különböző generációkat, vagy mit jelent a különböző kulturális területeken a tradíció, az hogyan ültethető át kortárs nyelvre. Kulturális és nemzeti identitásunk megélésében nagy szerepet játszik a folytonosság, a múlt ugyanúgy, mint a jelen meghatározó. A Hagyomány éve jó lehetőség arra, hogy a jelen tükrében idézzük fel múltunkat és megvizsgáljuk, hogyan hatnak egymásra, hiszen ez a fenntartható közösségi létnek alapvető feltétele.
Idén májusban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Háromszék Táncegyüttes, a jubileumi évad adta az apropót tulajdonképpen a Hagyomány évének kialakításához. Nem véletlen tehát, hogy a stafétaváltás is a Háromszék Táncegyüttes előadásának bemutatásával történik. Akárcsak tavaly, ebben az évben is az önkormányzat megköszönve a tematikus év szervezőinek, partnereinek, előadóinak, önkénteseinek, képletesen is átadja a stafétát a következő tematikus év alkotóinak és megtörténik a kulturális évváltás. Január 21-én, szerdán este nyolc órától a Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című hagyományos folklórelőadás bemutatása jelenti a stafétaváltást, a Tamási Áron Színház nagytermében sorra kerülő esemény a nagyközönség számára is nyitott, szabad árusításban lehet jegyet vásárolni.
A Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című előadás koreográfiái a Kárpát-medencei forgós-forgatós táncok világából építkeznek. Erdélynek a barokk kor eredményeképpen ez a legnagyobb mai napig megőrzött táncöröksége, a marosszéki forgatóst például a páros táncok királynőjeként szokták emlegetni. Az előadás koreográfiái Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Busai Norbert, Busai Zsuzsanna, Kádár Ignác, Farkas Tamás, Furik Rita, Richtarcsík Mihály és Ivácson László munkáját dicsérik, moldvai, gyimesi, sóvidéki, györgyfalvi, vajdaszentiványi, bálványoscsabai és felvidéki táncokat láthat a közönség.
Az egy órás barokkos tánchömpölygés egy női sorssal von párhuzamot, ám a történetmesélés helyett inkább érzések, impressziók megragadására törekedtek az alkotók. Hogyan láthatja magát a hagyományos társadalomban felnövő kislány, menyasszony, asszony és hogyan látják őt a többiek? Van-e boldogság a gyermekkor tiszta világa után, van-e boldogság a szerelem megtalálása után? Mi az, ami az utat megtölti tartalommal, a költő szavait parafrazálva: át tudjuk-e vinni a szerelmet a túlsó partra? Végül, de nem utolsó sorban, át tudjuk-e adni értékrendünket a következő generációknak – fogalmazza meg az előadás a tánc nyelvén a mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket.
