2014-05-05: Az ’56-osok nem engednek a 48-ból
A kommunista diktatúra áldozatai emlékházának avatóünnepségére került sor április 30-án a Beör-palotában. A diktatúra megtapasztalói és azok, akik azt csak hírből ismerik, együtt emlékeztek arra a negyven évre, amikor nem hogy cselekedni, de még gondolkodni sem lehetett szabadon.
A rendezvényt Antal Árpád András polgármester nyitotta meg: Sepsiszentgyörgy tud emlékezni − mondta, majd hozzátette: Fontos, hogy minél több fiatal látogasson el ebbe a börtönmúzeumba, és tájékozódjon arról, hogy nem is olyan régen még mivel járt együtt az, ha az ember vállalta a véleményét. Tudatosítani kell a következő nemzedékben, hogy mennyire fontos a szólás- és az önkifejezés szabadsága, s hogy ez pár évtizede nem hogy nem volt természetes, de börtön, meghurcoltatás, testi és lelki terror járt érte.
Antal Árpád polgármester a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékháza nyitóeseményén
A polgármester azt is hangsúlyozta, az ’56-os eseményeknek ma is üzenete van a világ számára: Van ’56-nak egy másik tanulsága is: éspedig, hogy hatvan év még mindig nem volt elég a hatalom számára, hogy megértse, a székelyeket nem lehet megtörni, nem lehet jogi, közigazgatási eszközökkel elérni azt, hogy ne szeressük szülőföldünket, szimbólumainkat, Székelyföldet. Mert hiába ítélte el néhány éve Románia parlamentje a kommunizmust, ha utána nem születtek meg azok a jogszabályok, amelyek jóvátették volna mindazt, amit a kommunizmus ideje alatt a magyarság, de egész Románia lakossága ellen követtek el. Fontos lenne, hogy Románia vezetői is eljöjjenek ebbe az emlékházba, s talán mikor felfele mennek majd a lépcsőkön, megvilágosodnak és fognak változtatni azokon a jogszabályokon, amelyek jelenleg is korlátozzák szabadságunkat.
Zsigmond Barna Pál, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja is felszólalt: Ez a hely azokat az embereket juttatja eszünkbe, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy szembeszálljanak és ne alkudjanak meg. Ez az emlékház látszólag a múltra emlékeztet, valójában azonban a mindenkori terror nagyonis valóságos mivoltára figyelmeztet. Mert az önkény mindig ugyanaz, csupán eszközeiben, technikájában változik az évek során.
Tófalvi Zoltán történész saját tapasztalatairól mesélt az egybegyülteknek, majd kijelentette, hogy a XX. század legnagyobb magyarja Márton Áron volt. Ő az egyetlen Erdélyben, aki tudta, hogy a kompromisszum kötésben meddig szabad elmenni − indokolta kijelentését, majd így folytatta: Ez a múzeum az emberi szenvedések és szabadság emlékháza. Rengeteg még a tennivaló, mindenki csak azt kell hozzátegye, amihez ért. Török József ezt tette hozzá, neki ez az életműve.
A Volt Politikai Foglyok országos elnöke is megtisztelte jelenlétével az avatóünnepségen résztvevőket. Elmondta: A kommunista börtönbenben, ahol élet és halál közöt voltak az emberek, valaki azt mondta nekem: fiam, itt a rácsok mögött egyetlen nemzet létezik, a kommunizmus ellen harcolók nemzete, és az Istenünk is egy. Azóta is ezt hiszem és vallom: egy Isten, egy nemzet.
Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke, mint a kiállítás megálmodója és létrehozója, megilletődötten köszöntötte az avatóünnepségre kíváncsiakat: Török Jóska nem tudta volna ezt egyedül kivitelezni. Kellett egy polgármester, kellett egy tanács és természetesen szükség volt a jó barátokra is, hogy ez az emlékház létrejöjjön. Köszönöm mindenkinek. Én akkor lennék a legbolodgabb, ha a szaktanárok ide hoznák a diákokat rendhagyó történelemórára.
Így legyen!
Ambrus Melinda
