Antal Árpád András polgármester március 15-i ünnepi beszéde

Az elmúlt hónapok zavaros, embert próbáló időszaka után jó most újra együtt lenni és együtt ünnepelni a magyarság nemzeti ünnepét, március 15-ét.

Szeretettel köszöntöm vendégeinket, Semjén Zsolt urat Magyarország miniszterelnök-helyettesét, Zsigmond Barnát, Magyarország csíkszeredai főkonzulját és Egyed Ákos történészt. Isten hozta mindannyiukat Sepsiszentgyögyre!

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!

Nehéz időszakot tudunk magunk mögött, mégis,  ez az időszak jó volt arra, hogy kiderüljön, közösségünk példásan helyt tud állni, ha a helyzet, ha a szükség megkívánja.

Azokat a támadásokat, melyeket szimbólumaink ellen intéztek  - azok, akik nem tartják fontosnak a nemzetek békés együttélését, hanem összeugrasztják az embereket, - sikerült kivédenünk. Nem nekem és nem a többi beperelt és fenyegetett polgármesternek, hanem a közösségnek, a sepsiszentgyörgyieknek, a háromszékieknek, akik önérzetesen emelték fel a szavukat az ellen, hogy elemi jogokat vitassanak el tőlünk. Ebben rejlik a mi erőnk, ebben van a mi erősségünk, hogy a megfelelő pillanatban össze tudunk tartani, és azért, ami számunkra fontos, ki merünk állni.

Hölgyeim és Uraim, félelemre nem lehet jövőt építeni.

A félelem megbéklyózza az embereket és akadályozza azt, hogy alkotó munka bontakozzon ki. Márpedig Székelyföldnek a fejlődéshez alkotó munkára van szüksége. Arra van szükségünk, hogy azt érezzük, biztonságban tudunk itthon élni, és hogy kiszámítható jövőt tudunk magunknak itthon, a szülőföldünkön kialakítani. Mi beleuntunk abba, hogy  Romániának csak akkor vagyunk jók, amikor adót kell fizetni vagy amikor olimpiai érmeket nyerünk az ország számára. Azt akarjuk, hogy soha ne érezzük azt, hogy ebben az országban nemkívánatosak vagyunk, hogy a szimbólumainkat elutasítják, hogy a nyelvünk használatát akadályozzák. Mi értékes része vagyunk ennek az országnak és azt szeretnénk, hogy a többség is tiszteljen bennünket. Az utóbbi időben túl sokszor hallottuk azt, hogy ha ki akarjuk tűzni a zászlónkat, akkor menjünk el innen és máshol tűzzük ki. Túl sokszor hallottuk, hogy ha hivatalos regionális magyar nyelvet akarunk, ha autonómiát akarunk, akkor menjünk el innen. Legyen világos mindenki számára: Nem megyünk sehová! Se Mongóliába se Magyarországra!  Ez a mi szülőföldünk, a mi országunk is. És jogunk van kitűzni a zászlónkat! Jogunk van használni az anyanyelvünket, jogunk van az autonómiához.
Mi zavartalanul akarunk élni és dolgozni szeretnénk. Alakítani akarjuk a saját sorsunkat és olyan jövőt akarunk a gyermekeinknek hátrahagyni, melyben érdemes élni. Nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után. Nem mindegy, hogy korunknak alakítói vagy csak szenvedő alanyai vagyunk-e. Nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e kiharcolni magunknak mindazt, ami saját megítélésünk szerint megillet minket, vagy hagyjuk, hogy húzogassák a fejünk felett a régiók határait azzal a céllal, hogy közösségünk erejét megtörjék, hogy végső soron beolvasszanak minket.

A hatalom és a központi média egyfolytában azt mondja, hogy nem tudjuk eltartani magunkat, hogy nem vagyunk életképesek, hogy a román állam kegyeitől függünk gazdaságilag. Attól a román államtól amelyiknek a legnagyobb beruházása városunkban az elmúlt 23 évben a csendőrlaktanya megépítése volt, ma pedig a rendőrség új székhelyének építése? Kérdem Önöktől: erre van nekünk szükségünk? Ez fog fejlődést hozni a mi régiónknak?

Székelyföld szegénysége hamis mítosz, mely kétségbe vonja a mi tenni akarásunkat és tudásunkat, kétségbe vonja azt, hogy mi keményen dolgozó és eredményes emberek vagyunk! Ezt a hamis mítoszt határozottan visszautasítjuk! Bízzák csak ránk Székelyföld közigazgatását, kevesebb mint tíz év alatt ragyogó eredményeket fogunk felmutatni!

Én tudom, hogy a mindennapok nehézsége, a család, a munka, nagy terhet ró mindannyiunkra. Tudom, hogy a hétköznapok gondjai mellett néha nagyon nehéz a közösség terhének a súlyát is cipelni. De nekünk feladatunk van, amit teljesítenünk kell! A történelem ránk rótta, hogy a XXI. században újra megvédjük Székelyföldet a felszabdalástól, a beolvasztástól, a megsemmisüléstől. Más körülmények között, más módszerekkel, de a feladat ugyanaz.

Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim

Legyen önbizalmunk, és ne féljünk semmitől! Ne bátortalanítson el bennünket az a tény, hogy a hatalomnak hetvenszázalékos többsége van. Emlékezzünk arra, hogy az 1968-as megyésítés során, amikor szintén megpróbálták szétszabdalni a szülőföldünket, egy diktátorral néztünk szembe, akinek semmi se volt szent, és akinek nem hetvenszázalékos többsége, hanem száz százalékos beleszólása volt az ország ügyeibe.

Ha akkor, ha hatvannyolcban nem féltünk Ceausecutól és a kommunitsa diktatúrától, akkor most mitől féljünk? Ha akkor sikerült megakadályozni, hogy megyénket és városunkat Brassóhoz csatolják, akkor ma is sikerülni fog. Ehhez arra van szükségünk, hogy fogjunk össze és legyünk bátrak.

Isten óvja Székelyföldet!

Fotó: Henning János