TASI József István TAJÓ képzőművész tárlatának megnyitója

Erdélyi Művészeti Központ

2026. április 23, csütörtök, 18 óra

A tárlatot megnyitják Lénárt Tamás művészettörténész és Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.

Olvasatokból áll a valóság, ahány egyén (olvasó), annyiféle értelmezés (olvasat). A világot mindig egy tudaton, nyelven és kultúrán átpréselve tapasztaljuk, összekasírozott emlékek és élmények olyan rétegzett kollázsai vagyunk, ami nem fér az elme mikroszkópja alá. Az emberi gondolkodás történetében eddig három forradalom volt: sok százezer éve a nyelv megjelenése, néhány tízezer éve az írás beköszöntése, és alig több, mint egy fél évezrede a könyvnyomtatás feltalálása. Mindhárom fordulatnak drámai hatása volt arra, ahogyan gondolkozunk, de egyik sem volt olyan radikális, mint jelen korunk paradigmaváltása. A valóságra igényt tartunk, égetőbben, mint bármikor ezelőtt, a kérdés viszont nem az, hogy létezik-e egyetlen abszolút elbeszélés, egyirányú, célelvű narratíva, hanem hogy képesek vagyunk-e nyitottan és elmélyülten olvasni a világot, egymást és önmagunk benne?

A theca latin eredetű szó jelentése valaminek a tárolására szolgáló eszköz. Képtár, könyvtár, hangtár és kaptár, Tasi József István is egy ilyen táros, aki begyűjt, megőriz, átdolgoz és feltár. Művésznevén Tajó, Temesváron született 1966-ban. 1990-ben jelentkezett a Temesvári Nyugati Tudományegyetem akkor induló Képzőművészeti és Formatervezései Karára, ahol festészeti szakra nyert felvételt. 1996-ban szerezte meg a diplomáját Romul Nuțiu festőművész szabadkezű irányítása alatt. Az egyetem elvégzését követően 11 évig rajztanár volt a Temesvár közeli Újbesenyőn, azután szabadfoglalkozású művész lett. 1998-ban jövőt látott ott, ahol megállt az idő, és egy romos házat vásárolt az Oravicabányától délre fekvő Szakaláron. A tündérkerti környezetben 2013-ban rendezte az első művészeti szimpóziumot, amit még kettő követett. Képzőművészek, zenészek, építészek, a filmvászon és a színpadok emberei sorra követték az úttörőt, akinek saját galériája az Urma elnevezést kapta. A román szó nyom-ot jelent, és Tajó arra a gyermekkorából származó emlékére utal, amint elbűvölték őt a nagyszülei udvarán a sárban fennmaradt keréknyomok. A nyomhagyás és nyomkeresés egzisztenciális gesztusa, mint az örökkévalóval folytatott kommunikáció, alkotói pályájának meghatározó motívuma.

Bár Tasi József István TAJÓ Festészeti szakon végzett, már a tanulmányai alatt érezte, hogy ki kell törnie a kép felületének dimenziójából. A kollázs technikája vezette át ahhoz a relief és az installáció között álló sajátos műalkotásformához, ami ugyanúgy őrzi a szín jelentőségét, mint egy festmény. Anyaghasználatát tekintve erőszeretettel hangol egymásra ellentéteket, mint a fa meleg, lágy és organikus, illetve a fém hűvös, szilárd és mesterséges jellemvonásait. Művészete a Gutenberg-galaxis vonzásában tisztelet az emberiség írásba foglalt kulturális öröksége előtt, amelyben kétféleképpen látjuk a könyvet: mint fenomént, és mint szubsztanciát.