A Csillag és a Lant

Para Olga sepsiszentgyörgyi író, költő A Csillag és a Lant című verskötete második kiadásának bemutatójára kerül sor a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében, 2021. szeptember 7-én, kedden, 18 órától. A rendezvényen a szerző beszélgetőtársa dr. Reisinger János művészet- és irodalomtörténész lesz. Felolvasnak: László Károly színművész és Józsa Attila író.

Para Olga 1948-ban született Sepsiszentgyörgyön. A diktatúra évei alatt többnyire álnéven jelentek meg publicisztikai írásai a romániai magyar sajtóban (A Hét, Új Élet, Szilágyság, Romániai Magyar Szó, Szatmári Friss Újság, Zámoly Hírei, Erdélyi Napló, Európai Idő, Székely Hírmondó, Kovakő, Háromszék). 1994-ben tragikus körülmények között, hirtelen elhunyt kisebbik fia elvesztése munkásságába is fordulatot hozott, ekkortól már szépirodalmi írásokat közölt lapokban, irodalmi folyóiratokban (Árva Tövishát, Európai Idő, Szatmári Friss Újság, Szigetköz stb.). Az utóbbi évtizedben rendszeresen jelennek meg írásai internetes irodalmi portálokon is. A sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Kör aktív tagja.

Társszerzője a Parnasszus Irodalmi Kör alkotóinak műveit tartalmazó Visszapillantó tükör antológiának (2007). Első önálló verskötete az elhunyt fia emlékét idéző A Csillag és a Lant, amely 2016-ban jelent meg magánkiadásban. További versei a 2017-ben kiadott, Így költök én című, Cseke Gábor szerkesztésében megjelent költészetnapi antológiában szerepelnek.

Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész, egyetemi tanár a kötet második kiadásának ajánlásában így ír:

„Kimondani a kimondhatatlant, megfogalmazni a lélek bugyrait megülő fájdalmat egyszerre rettentő és boldogító kihívás: legyőzni a megszólalást gátló belső erőket, kicsit megszusszanni a kimondás, a megosztás által, a rendező értelem segítségével format adni a makacsul kínzó irracionális tartalmaknak. A szerző tudja ezt. És azt is, hogy nemcsak alkotóként, de befogadóként is segít a művészi szó a gyógyulásban. (…) A versek, a többségükben megszólaltatott fájdalom ellenére, vigasztalnak. Ez a költészet ereje. Ha a szárnyakat le is törte az élet, megmaradt, kifejezhetővé vált a szárnyalás emléke: »de ma is érzem/ madárvoltom/ a szívemben«. És a szavak ereje röpíteni tud.”