1956 emlékezete a zenében

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak a történelem lapjain, hanem a művészetekben is mély nyomot hagyott. A zene különösen érzékeny tükre volt annak a kornak, amikor a kimondhatatlan érzéseket és gondolatokat hangokba kellett rejteni. „1956 emlékezete a zenében” című előadásában Windhager Ákos zenetörténész arra vállalkozik, hogy feltárja, miként szólal meg a forradalom emlékezete a hangversenytermek világában — a rejtett utalásoktól a szabad megemlékezésekig. Az előadásra október 20-án kerül sor a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében, 18 órától.

A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet meghívására Windhager Ákos előadásában számba veszi azokat a műveket, amelyek közvetlenül a forradalom után születtek és rejtett módon utaltak az eseményekre és azokat, amelyek a rendszerváltás után szabadon jeleníthették meg. A magyarországi (Kodály, Szokolay, Dubrovay) komponisták és az erdélyi szerzők (Terényi Ede, Csíky Boldizsár és Gyöngyösi Levente) vonatkozó művei mellett számos olyan 1956-os legandával is foglalkozik az előadó, mint Lajtha 7. és Sosztakovics 11. szimfóniája. Végül számot vet azokkal a kérdésekkel, hogy mennyire emeli ki az 1956-os emlékjelleg a műveket, illetve, mennyire terheli meg azok előadhatóságát. A zenével egybekötött, egyórás előadás végén pedig a közösséggel együtt beszélik át, hogy melyik mű esélyes arra, hogy bekerüljön a hétköznapi koncertéletbe.