Antal Árpád András polgármester október 6-i beszéde

Tisztelt egybegyűlt emlékezők, kedves sepsiszentgyörgyiek,

Sajnálatos módon a magyar nemzetnek több gyásznapja van, mint örömünnepe. Én pozitív gondolkozású ember vagyok, jobban örülnék annak, ha itt most valami nagy győzelmet ünnepelnénk. A történelmet azonban nem lehet megváltoztatni, viszont sokat tehetünk azért, hogy soha többé ne történjenek meg hasonló szörnyűségek.

Mély tiszteletet és szeretetet érzek azok iránt, akiknek semmi sem volt elég drága, ha a szabadságról, a magyar nemzet felemelkedéséről volt szó. Soha nem engedhetjük, hogy az elnyomók, a zsarnokok elrabolják a jövőnket. Az aradi tizenhármak tragikus sorsa a bátorságról, a szabadság szeretetéről és a cselekvés bátorságáról szól. Noha véres végkifejlet lett az osztályrészük, áldozatuk nem volt hiábavaló, ahogyan a szabadságért, a jövőért való cselekvés sohasem az!

Egy nagy angol filozófus, Edmund Burke mondta, hogy „Ahhoz, hogy a Gonosz győzedelmeskedjék, pusztán annyi kell, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit”. Minden korra érvényes mondás ez. Érvényes volt azokra, akik a vállukra vették a negyvennyolcas terhet és érvényes ma miránk sepsiszentgyörgyiekre, akiknek még mindig azon kell dolgoznunk, hogy úgy éljük túl a történelmet, hogy közösségünk közben gyarapodjon is.

Fotó: Henning János

De nem féltem magunkat. Akik ilyen nagy elődökre nézhetnek fel, akiknek ilyen példaképeik vannak, mint az aradi hősök, azokat nem kell félteni. Mi székelyek annak ellenére tartottunk itt ki, hogy mások nem sok esélyt adtak nekünk. És lám, mégis itt vagyunk. És bárki mérget vehet rá, hogy itt is maradunk.

Tartozunk azzal azoknak, akik az életüket adták értünk, hogy kitartunk a szabadság örökérvényű eszménye mellett, és azzal is, hogy továbbvigyük azt. Hogy érintetlenül és tisztán adjuk át gyermekeinknek. Akkor válna hiábavalóvá az áldozat, akkor lenne fölöslegesen kiontott vér az aradiaké, ha méltatlanokká válnák az értünk hozott áldozatra. Ha elfelejtenénk, hogy ki vagyunk, és hogy mi a célunk e földön. Ha meghasonulnánk és céltalanul sodródó játékszereivé válnánk a történelemnek.

Hölgyeim és Uraim, arra kérem Önöket, hogy 

miközben azokra emlékezünk, akik egykor fáklyát tartottak és egy pillanatra elűzték a sötétséget, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ápoljuk saját szabadágunk tüzét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Fotó: Henning János