Romák munkaerő-piaci helyzete: akadályok és hátrányok a közép-kelet-európai régióban

Szakpolitikai jelentés 2017-11-29

ROMA ETNIKAI KISEBBSÉG ÉS A MUNKAERŐPIAC: A HIÁNYOSSÁGOK, KIHÍVÁSOK ÉS AZ AKADÁLYOK FELTÉRKÉPEZÉSE

Romák munkaerő-piaci helyzete: akadályok és hátrányok a közép-kelet-európai régióban

“A romák nem dolgoznak és nem is akarnak dolgozni.” Valószínűleg ez az egyik leggyakoribb sztereotípia, amit személyes beszélgetések során hallhatunk, mindegy, hogy honnan érkezett és milyen korú a beszélgető partnerünk. Azonban az már elsikkad és szóba se kerül, hogy mekkora diszkrimináció és előítélet éri a roma munkavállalókat a munkaerő-piacon.

Sokszor csupán egy buszjárat hiányzik, ami a munkahely és az elzárt közösség, szegregált településrész között közlekedne. A sok nehézség ellenére, vannak, akiknek mégis sikerül munkát találniuk és a támogató környezetnek köszönhetően megnyílik az út a valódi integráció előtt.

Általánosságban is elmondható, hogy sokféle akadály létezik a munkaerő-piacon: a gazdasági és társadalmi fejlettségen és a régiós különbségeken túl, a munka hiányán keresztül egészen a nem megfelelő képzési rendszerig. Ha a roma közösségeket nézzük, akkor az akadályok tovább bővülnek az intézmények részéről a hátrányos megkülönböztetéssel, a nemtörődömséggel, sőt legrosszabb esetben zaklatással és fenyegetéssel is.

A hiányok és akadályok pontos feltérképezése az egyik legfontosabb feladata volt az európai uniós RARE (Változó diskurzusok, változó gyakorlatok: A romák, mint emberi erőforrás) programnak már az indulásánál is. A projekt során egy szlovákiai kutatócsoport, a RARE programban résztvevő Szlovák Tudományos Akadémia Társadalmi és Pszichológiai Tudományok Központja munkatársai végeztek egy elemzést, amelynek során a projektben résztvevő országok közintézményeinek gyakorlatát vizsgálták meg a romák munkaerő-piaci támogatásával kapcsolatban. Felmérték a kihívásokat, nehézségeket valamint a hiányosságokat.

Kétségtelen, hogy az emberjogi mozgalmak, az európai uniós direktívák összessége, valamint az országos és megyei integrációs stratégiák mind sokat segítenek abban, hogy évről évre csökkenjenek azok a  nehézségek, amelyekkel hátrányos helyzetű munkavállalók találkoznak, ahogyan az is nyilvánvaló, hogy a kulcsszereplők a helyi önkormányzatok, akik végső soron a politikák gyakorlatba ültetői lesznek, épp ezért kell őket a helyi állami és nem állami szereplőknek minél inkább támogatni. Ugyanakkor, pont a kiemelkedő szerepük miatt, az integrációs politikák gyakran emberi hozzáálláson múlnak. Ha egy település vezetője aktív és elkötelezett, akkor óriási haladást érhet el. Azonban ez a jelenség sajnos fordítva is működik: a passzív vagy negatív hozzáállás teljes programokat, fejlesztéseket buktatott meg és szabott gátat a fejlődésnek, haladásnak.

A stratégiákat és irányelveket megvalósító konkrét lépések hiánya mellett az is egyike a felismert problémáknak, hogy  a pozitív törekvéseket az egyidejűleg növekvő automatizálás és a korszerű informatikai technológiák is akadályozzák azzal, hogy csökken a betanított munkásokra való igény. Az ún. „roma problémát“ nem lehet egy szélesebb társadalmi és gazdasági kontextustól függetlenül, önmagában megközelíteni. Globálisan és helyi szinten egyaránt látjuk az egyre gyorsuló változásokat, amelyeket csak konkrét tényeken alapuló és kipróbált módszerekkel és politikákkal lehet kezelni.

A romákat támogató programok, mint megközelítés, egyáltalán nem népszerű a többségi társadalomban, továbbá a média is előítéletes, sztereotip képeket mutat a közösségről. A többségi pártok pedig meglovagolják ezt a populista hullámot és “a szegényeket, különösen a romákat vasököllel kell büntetni” irányvonalat képviselik.

Mégis, mit lehet, mit kell tenni?

A kutatás következtetései szerint első sorban a romákkal szembeni előítéleteket/szterotípiákat kell kezelni. Ezek széles körben elterjedtek, részei a közbeszédnek, fellelhetők intézményekben, médiában, a közszférában.

Fontos direkt a munkaadókat megszólítani és közvetítőket bevonni, akik a munkaadók és a munkavállalók közötti párbeszédet elősegítik. A roma munkaerő alkalmazásával szemben nyitott nagyvállakozók kellene támogassák azokat a nem állami szektorból érkező közvetítőket, akik hajlandóak együtt dolgozni a roma közösségekkel, illetve akik személyre szabott segítséget tudnak nyújtani a munkavállalóknak.

Gyakran az interjúkon való részvételhez szükséges kompetenciák hiánya, vagy a kezdetleges vagy épp nem létező önéletrajzok gátolják a roma munkavállalókat, hogy sikerrel induljanak az álláskeresésen. Ehhez képest sok tehetséges és tapasztalt Roma ember van, gyakran külföldi munkavállalásnak köszönhetően, de mindezt alternatív módszerekkel kell bebizonyítaniuk.

Az önkormányzatok kulcsszerepére visszatérve, a tanulmány arra is kitér, hogy az állami intézmények egy sajátságos belső logika mentén működnek, amely kihat a szolgáltatásaikra és a kliensekkel való kapcsolattartásra is. Ennek értelmében a roma munkaerők elhelyezése a munkaerőpiacon egy többszereplős beavatkozás eredményeképpen jöhet csak létre, amelyben az állam, az önkormányzat és a nem állami szereplők együttműködnek a siker érdekében.

A tanulmány eredeti, angolo nyelvű következtetései itt olvashatók: http://www.interreg-danube.eu/news-and-events/project-news/1710