Megérezni, és közel engedni az embert – Bogdán Zsolt Ady-estje Sepsiszentgyörgyön

Bogdán Zsolt, kolozsvári színművész „...függök ezen a zord élet-párkányon” című Ady pódiumestjét április 4. és 6. között öt alkalommal láthatta a sepsiszentgyörgyi közönség, a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat keretében.

Egy régi, bőrdíszműves széken ülve fogad bennünket a lecsupaszított fekete térben az előadó, a színész, a költő, az ember. A feketeséget észrevétlen tölti fel élettel a hang bársonya – ez az élet Ady Endréé, ez az élet az előadóé, ez az élet egy emberé. Bogdán Zsolt oly közel hozta lelkünkhöz Ady sorsát a másfél órás színpadi világban, hogy abban újra megszülethetett számunkra a költő és vele együtt az ember, ki poétává lett. Az előadás egyszerre volt megindító és örömteli, fájdalmas, szenvedélyes életvágyódás és életből elvágyódás. A végső csendben együttlélegző közönség tapsának ereje jelezte, hogy a költőóriás felidézése kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne.

A versest után többen is bent maradtak a játék terében, Adyval révedve az időben, vagy éppen magukra ismerve ebben az utazásban. Nehezünkre esett kiszakadni a bűvöletből, hallgattuk volna tovább életét e hangnak, mi Adyié és Bogdán Zsolté, de leginkább az előadóé. Egy hang, mely közvetít, gondolatokat, érzéseket ébreszt, átmossa a lelkeket, eljuttat a csendhez, melyben feloldódás, megértés és elfogadás van. Megértése annak a kibékíthetetlenül izzó szellemnek, mely az életszerető, a lángoló lélekkel hitetlenül hívő, a körülrajongott, az elveszített, a beteg, és a megóvó asszony ölébe vágyó Ady Endre. De a hang egyszer csak, az élet rendje szerint abbamarad. Mihozzánk eljutott az élet, a szó, az érzés, és a költemény mindenkori ereje. Verset mondok, életet szólok – mondhatnánk.

Egy szék, egy harang, írólapok sokasága, labda-golyóbis, borospalack, gránátalma a színpadon. A kellékek egyszerűsége számtalan asszociációt nyit meg a fáradhatatlan előadó ereje mellé. Felejthetetlen kép a széken ülő Ady arcáról elfogyó fény, az élete végéért esengő, egyszerre öreg és csecsemő tekintet. A térben pedig a széttaposott gránátalma magjainak érzéki pirosa, a szenvedélyre, tűzre, lobbanásra utaló kis vörös életek lehetősége a fekete földön…

A pódiumestet, Bogdán Zsolt, a kétszeres UNITER- és Jászai Mari - díjas, érdemes művész 2004-ben mutatta be a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciójaként. Azóta töretlen sikerrel játssza, hazai és külhoni versszerető közönségnek is. A műsor szerkesztő-rendezője Szugyiczky István, a Harag György társulat örökös tagja, aki az est szövegét Ady Endre verseiből, naplórészleteiből, publicisztikáiból állította össze.