Mikrovilágok, maximális impulzusok – a 9. pulzArt fesztivál

A 9. pulzArt kortárs művészeti fesztivál összképében minden mindennel kapcsolatba került. Itt találkozott a Napraforgó a tűztánccal, a Szent Efrém Férfikar szólamaira Fecsegő ecsetek válaszoltak, a vászonba hímzett minták a láthatatlan munka lepedőmosásaival társalogtak, a kreatív írás a hangműhellyel, a szabadvers a színházzal, és mindegyikük a befogadóval folytatott párbeszédet. 2023. szeptember 14. és 17. között zajlott a 9. pulzArt kortárs művészeti fesztivál Sepsiszentgyörgyön, összesen 25 programponttal. A mikro – egyszemélyes világok vezényszavú rendezvénysorozaton az egyéni mikrovilágokból kiinduló, de végső soron mindig közösségi eseményekké, élményekké alakulás folyamatát érhettük tetten.

Hogyan lesz egy egyszerű gondolatból regény, majd színházi előadás, majd abból talán újabb regény? A háború generálja a fegyverkezést vagy a fegyverkezés generálja a háborút? Miként inspirálja az alkotó a járókelőt, hogyan szólítja meg, vonzza be a műhelyébe, fedi fel előtte kulisszatitkait? Mi az a láthatatlan munka, hány órát töltünk el vele, és hogyan tehető ez közössé, kiszervezhetővé? Hogyan válik a mélyszegénység a magaskultúra részévé? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a 9. pulzArt meghívottai, a több mint 1300 résztvevő és a járókelők.

Zenei különlegességek 

A Szent Efrém Férfikar előbb afrikai szavannává változtatta a Tamási Áron Színház nagytermét, majd egy csengettyűmozdulattal ősi bizánci katedrálissá alakította azt. Koncertjükön átható harmóniákban fért meg egymás mellett a középkori zarándokének, a bizánci himnusz, a magyar népdal vagy az ortodox nagyböjti liturgikus ének, mesterien fonták egymásba a Trónok harca főcímdalát a 16. századi Greensleeves énekkel. Ez a szerteágazó zenei utazás valósággal meghódította a közönség szívét, amellett, hogy az egyik legnagyobb érdeklődésre tartott számot.

A 9. pulzArt nyitókoncertje rendhagyó módon ezúttal nem benti, „ülős” előadás volt, hanem a Szimpla kertjében mozgatta meg résztvevőit: a DJ Bootsie Quartet hullámzó zenei hangulatokkal vezetett át a laza sodrású ritmusoktól a bulisabb dalokig. Az M Studio Mozgásszínház társulata az egykori Bodok szálló parkolójának légkörét izzította be a Fire Flow című látványos tűztáncával. A Spiralitás live act az esős időre való tekintettel az Erzsébet park helyett a színház előcsarnokába költözött, ahol sajátosan elmélyülős, meditatív hangulatot varázsolt Fekete Zsolt, Emcsi és Voiwode. Az improvizált szónikus sétán a mandala geometriai formáit, hangzó textúrákat fedezhetett fel a hallgatóság.

„Apokaliptikus játékosság” jellemezte a budapesti SunMa koncertjét, és különleges energiákkal töltötte fel a különböző zenei műfajok ritmusát váltakoztató, improvizációkkal, meglepő hangzásokkal tűzdelt, inspiratív zenei utazásra kíváncsi hallgatóságot. A Szimpla adott helyet az esti dj-buliknak is, amelyeket szintén zenei változatosság jellemzett a meditatívabb dallamoktól az önfeledt táncolásra hívó ritmusokig.

Könnyedség és mélység a színházi előadásokon

A félretájékoztatás és naivitás árnyékában igazán komikus helyzetek születnek – a bukaresti Incipient formabontó színházi platform PARTY című előadása könnyed, szórakoztató stílusával lopta be magát a közönség szívébe, miközben meglehetősen komoly társadalmi kérdéseket feszegetett. Hogyan történhet meg például az, hogy a demokratikus világ legkiegyensúlyozottabb, tökéletesre fejlesztett választási modelljével is annyira félrecsúszik az eredeti jó szándék, hogy végül mindig a kisebbik rosszat kell választanunk?

Mi történik a napraforgóval, ha sokáig nem süt nap? A Tamási Áron Színház társulatának Napraforgó című darabja szervesen kapcsolódott a 9. pulzArt programjához – nemcsak a sárga díszlet miatt. Egymásba fonódott, de mégis párhuzamos mikrovilágok, diszfunkcionális felnőtti kapcsolatrendszerek gyermeki szemmel, a valódi figyelem és empátia hiánya, illetve ennek közvetlenül lecsapódó traumatizáló hatása – súlyos témák, a közönség mégis könnyesre nevette magát a sziporkázó humorral, helyzetkomikummal teleszórt előadáson. A Radu Afrim rendező és a sepsiszentgyörgyi társulat színészei közti kiváló kémiának köszönhetően ezúttal is remek darabot láthatott a 9. pulzArt közönsége.

Oproiu Nicolette csendsötét című, Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című kötete alapján készült egyéni előadása az emberi sorsok mikrobugyraiba vezetett egy különleges helyszínen, a Tamási Áron Színház Pálffy-termében. Mintha a személyes tapasztalatok tudatfolyamának titkos szobáját fedezte volna fel a pulzArt közönsége a kísérletező, szabadverselést, táncot, performanszt, éneket magába foglaló előadáson. Az ezt követő közönségtalálkozón az előadóművésszel és az íróval György Evelin irodalmár többek között a belső vívódásokról, az írás felszabadító erejéről, a regény és a monodráma közötti kapcsolódási pontokról, a didaxisról, az irodalom érzékenyítő szerepéről beszélgetett.

Mikrotörténetek és empátia az irodalomban

A színház zsúfolásig telt előcsarnokában Vida Gábor írót pályatársa, Miklóssi Szabó István faggatta a Senkiháza. Erdélyi lektűr című regényben kibontakozó mikroközösségekről, a szereplőkön keresztül a felszínre bugyogó személyes élményanyagról, kultúráról, irodalomról. A ‘20-as és a ‘40-es évek közötti időszak Romániájának mikrotörténetei egész világokat tárnak elénk, ahol például díszfelvonulás van, csak éppen bakancs nincs. De minden katonának van zsebkendője. Ahonnan nem akkor emigrálunk, amikor a legrosszabb, hanem akkor, amikor lehet. 

Külön csemegének számított a találkozás Mihai Radu íróval, aki a romániai valóság kegyetlenségéről beszélt, a humor politikai dimenziójáról, az irónia és szarkazmus azon képességéről, hogy eltúlozza, felnagyítja társadalmunk apró repedéseit vagy éppen elvágja a nosztalgia, az érzelgősség kötelékeit. A Szőcs Imre műfordító által moderált, mélyreható gondolatokkal átitatott, de alapvetően könnyed, humoros beszélgetésen szó volt még a kisvárosok varázsáról, a futball szeretetéről, a szurkolókról, a Radu Afrim rendezővel való együttműködéséről, legutóbbi regényének színdarabbá alakításáról, a generációk közti átjárhatatlan szakadékokról, valamint arról, hogy empátia nélkül lehetetlen irodalmi művet olvasni.

A sepsiszentgyörgyi járókelők mondanivalóinak, személyes történeteinek meghallgatása, rögzítése és kötetben való megjelentetése volt Sugár János Időjárőr című kezdeményezésének célja a tavalyi pulzArton. Az 53 történetet tartalmazó kötetnek a bemutatására került sor az idei fesztiválon. A megrázó életutakat szóról szóra, a kiejtést is rögzítő kordokumentum sajátos példája annak, hogy miként válnak a többnyire szegény sorsúak a magaskultúra részeseivé, hogyan lesz egy gondolatfolyamból helyspecifikus, véletlenszerű, de egyben univerzális értékű közösségi alkotás, performansz, hogyan kerül határtalan térbe a művészet. 

Gondolatébresztő köztéri installációk, kiállítások

A művészet világát a külső, utcai terekkel Daczó Enikő képzőművész installációja kötötte össze az Art Gallery bejáratánál a Baz/Art vásárral egybekötött, art market típusú kiállítás idején. A kreatív energiaáramlást szimbolizáló alkotás arra irányítja a figyelmet, hogy szokjuk meg: ezek a terek is hozzánk tartoznak. Az újszerű kezdeményezés célja, hogy a műalkotásokat amellett, hogy megcsodáljuk, meg is vásárolhassuk, támogatva ezzel a nagy alkotókedvű helyi képzőművészeket.

Fiatal nők mosdótálak fölé görnyedve lepedőket mosnak – ez a látvány fogadott szombaton délelőtt az Erzsébet parkban. A 9. pulzArt az előző évekhez hasonlóan a közterekre is kivitte a kortárs művészetet. A köztéri installáció-pályázat felhívására érkezett és megvalósított kezdeményezések közönségdíját a kk_kollektív (Horváth Mihály, Kali Ágnes, Kusztos Anna, Kusztos Júlia) csapata nyerte el, amely közösségi lepedő-graffitivel, majd -mosással irányította a figyelmet az olyan láthatatlan munkákra, mint a főzés, mosás, takarítás, gyermeknevelés, idős- és beteggondozás. Tudunk-e, képesek vagyunk-e közösséget alkotni annak érdekében, hogy a reproduktív munka és az élet fenntartásának felelőssége ne terhelje aránytalanul társadalmunk kizsákmányolt tagjait? A lepedőkre felrótt 208 strigulával a járókelők arra válaszoltak, hogy hány órát töltenek el láthatatlan munkával, a közösség tagjai pedig bekapcsolódhattak a mosásba, amelyen ledolgozták az összegyűlt órákat – 48 órányi mosás gyűlt össze a regiszter adatai szerint. 

Hatalmas, de könnyed és puha neon-narancs tank, videóművek vagy kiszuperált karácsonyfákból készült kardok fogadták a MAGMA kortárs művészeti kiállítótérbe látogatókat a háború témája köré épülő, Pop-up tankolás című csoportos kiállításon. A térbe lépők nyitányként egyből vitaindító kérdés kereszttüzébe kerültek: Ön szerint a fegyverkezés azért van, mert a háború az ember természetéhez tartozik, vagy azért van háború, mert zajlik a fegyverkezés?

Gyakorlatias műhelymunkák

Az idei pulzArt műhelymunkái belső terekben zajlottak ugyan, de mindenki számára nyitottak voltak. A legkisebbek Fecsegő ecsetekkel fedezték fel az alkotás örömét: fehér kövekre vagy vászonra festettek élénk színeket, de kipróbálhattak számos természetes színezőanyagot is, kurkumából, kakaóporból, spirulinából vagy fahéjból készült „fűszerfestékeket”. A nagyobbak fekete papírra fehér, fehér papírra fekete mandalákat, díszítőelemeket rajzoltak. A kreatív írásműhelyt Horváth Benji irányította négy napon át, ahol a résztvevőket gyakorlatokkal vezette végig a hétköznapi gondolatok, történések papírra vetésétől, azok érzelmekkel, színekkel, illatokkal való feltöltéséig, majd a műhelymunka lenyomatát őrző közösségi alkotásig.

Szanszula (kalimba), metalofon, hangtál, didzseridu, dobgép, káosz-pad, bongo, darbuka – többek között ezeket a hangszereket, analóg és digitális hangképző eszközöket próbálhattak ki a kísérletező kedvű gyermekek és felnőttek a FöldSzint Hangműhelyén. A Lábasház és az Art Gallery tereit így kíváncsi arcok, minden rezdülésre kihegyezett, érzékeny fülek és izgalmas hanghatások töltötték be a közösségi zenélés idején, de a rögtönzött „hangművek” rögzítésére is sor került. A MAGMA kortárs művészeti kiállítótér alagsorában Fürge ujjak és Szorgos kezek öltöttek vörös hímzőfonalat a vászonba, megidézve a ‘90-es évek feszültségektől fűtött, mégis utánozhatatlan hangulatát. Sepsiszentgyörgyi kézimunka- és díszítőművészeti szakkörök tapasztalt tagjai kapcsolódtak be Cătălina Nistor vizuális művész ABC90 hímzőműhelyébe, és segítettek elsajátítani a hímzés technikáját. Így vált városunk – népművészeti örökségünk eszközeivel – egy kortárs művészeti alkotás részévé, mely a ‘90-es évek eseményeit, életérzését, divatját, emlékeit hímezte fehér vászondarabokra. Mintegy tíz ilyen alkotáselem készült el a műhelymunka végére, melyeket minden bizonnyal viszontlátunk majd hazai és külföldi kiállítótermekben.